8.rész:Partra vetett célok

Az utca sarkon egyszer csak Korinra lettem figyelmes.Úgy rohant mintha az életén múlna hogy ideérjen.Lihegve csapott bele az épület falába aminek nekitámaszkodtam.
-Gyere..vissza..kérlek!-lihegte
-Nincs kedvem..-vallottam be a könnyeimet törölgetve
-Jó akkor így mondom,vissza jössz és kész!-megragadta a kezem és húzni próbált de én maradni akartam és újra térdre ereszkedtem.Elengedte a kezem és velem szembe fordult.
-Jönnöd kell!Nobu össze fog verekedni Otanival és akkor már késő lesz!-sietettet
-Oké..-egyeztem végül bele-Nem vonulhatok minden csúfolás után vissza!

Felemelkedtem és elindultunk.Mire odaértünk Nobu tényleg nekiesett a törpének.
-Meghalsz te babszem!-hallani lehetett már méterekkel előbb hogy ordibál a törpével ettől rám jött a nevetnék.
-Ne gyilkold meg azt a hülyegyereket!-kiáltottam neki már messziről -Majd én elrendezem a dolgot!
Kisírt szememből mostmár a  kedvesség és boldogság sugárzott.Boldogan ugrottam oda Nobuhoz és átkaroltam.
-Köszi!Innen átveszem!-súgtam a fülébe és rákacsintottam 
-Oké,szurkolok!-kacsintott rám ő is
Elengedtük egymást és Nobu máris cselekedett.
-Drágám,és Korin,gyertek hagyjuk őket magukra!-húzta őket el a helyszínről
-Na,ketten vagyunk!-húztam össze a szemöldököm és a hátam mögött a kezem ropogtattam
-Szóval,troll...mint mindig ezt a napot is tönkretetted de trollságod mit is csinálhatna ha nem ezt..-kezdte fejrázással a törpe
-Hülyegyerek!Szerinted én tehettem arról hogy bezártak minket az öltözőbe..mert tudom hogy erre akarsz rátérni..
-Igen..rájöttél,gratulálok!De tereljük a témát ,a te hibád miatt fogyott el a kukorica!
-Az lehet,de a te menőzésed miatt röhögtek ki minket a moziban!
-Lehet..de hol vannak a többiek?-nézett rám
-Elmentek..-mondtam ,,nem érdekel,, kifejezéssel
-Oh..szóval itt hagytak veled..de jó!-szentségelt 
Mikor egyfolytában engem szidott az az ismeret kezdett növekedni bennem hogy ő engem nem is bír..de meg kellene kérdeznem mielőtt vádaskodom,csak nem merem megkérdezni.
-Mit bámulsz?-ez a hang és a hozzállás megint kilökött a kerékvágásból
-Ööö..semmit..
-Na,szerintem haza kellene húznunk,nem troll?
-De,törpe,induljunk!

Besötétedett mire elindultunk.Minden sötét és félelmetes volt.
-Olyan sötét van itt kinn mint a te hajad!-nevetett egy idő után
-Hehehe..nagyon vicces vagy!-játszottam a sértődöst
-Hallottam a többiektől hogy szerelmes vagy valakibe!Ki az a szerencsés?
-Majd megtudod..-nevettem el magam
-Mi a fene ,mindenki tudja kivéve én nem..összebeszéltetek ellenem?
-Dehogy..majd megtudod..
-Könnyű ezt mondani,várjunk..nem árulsz el róla valamit?-nézett bociszemekkel
-Hmm..kosarazik,ennyi elég?
-Kosarazik,szóval a kosárlabda csapatban van, nem igaz?
-Lehet..-szórakoztam vele egy kicsit
-Mi az hogy lehet?!Milyen normálatlan válasz már ez!-a válaszom tényleg nem volt egyértelmű de most csak rennyit mondtam több mint a semmi
Hideg tekintetemmel még saját magamat is megrémisztettem volna ha lett volna nálam egy tükör.-
-Élsz még totem oszlop?-ébresztett fel Otani a lökdösésével
-Persze..-sóhajtottam unott képpel
-Akkor meg mi a bajod,banyek?-nézett rám szúrós szemekkel
-Hogy is mondjam?Beleszerettem egy fiúba..aki ráadásul rohadt bunkó velem,és szerintem még le is szar konkrétan..-a szemembe könnyek sorakoztak ,nem tudtam mit tenni ellene csak jött az érzés én meg átadtam neki magam.
-Ajj..kérsz egy zsepit?-nyújtotta a zsepit a fiú,én meg válasz nélkül kikaptam a kezéből-Na..mond meg ki az a fiú!-kényszerített erős tekintetével,egyszerűen a szívem szorult össze most meg kell mondanom hogy őt szeretem..
-Na?Elmondod még ma?-ébresztett fel a gondolataimból,a gondolataim összekuszálódtak és azt sem tudtam mit cselekedjek
-Igen..az a helyzet hogy..hogy..-kicsit bepirultam de még álltam a lábamon
-Nyögjed már!-türelmetlenkedett
-Szóval én...én..szere..szerel.,.szerelmes vagyok beléd!-mondtam ki mit sem törődve az emberekkel akik nem messze álltak ,tudja meg mindenki:Szeretem ezt a gyökeret!
folyt.köv.