1.rész:Felkavaró dolgok

Szombat volt,sütött a nap és mindenki vidám volt,csak az én lelkemet nyomta szomorúság.Még ráadásul a hideg is átrázott mikor a hugom belevágta a párnáját az arcomba.
-Gyerünk,nővérkém!Mosolyogj!-bíztatott erős szavakkal de csak a hervadt arcom felelt válaszul
-Nemtudok...8 éven keresztül engem piszkáltak,megaláztak...és még számtalan ilyen dolog..egyszerűen nehezemre esik boldognak lenni...-mondtam lehajtott fejjel
Miután megettem a reggelim anyám kiadós szidása következett...életem kedvenc időtöltése..
-Hogy lehet az hogy szinte bukásra állsz matekból?!-üvöltötte teli torokból-Megfosz bukni...ráadásul még a középiskolába sem vesznek fel!-vágta az arcomhoz a tájékoztatót-Menj be a szobádba,és addig onnan ki ne merj jönni míg ezt a 3 oldalas matek szabályt meg nem tanultad?!-fenyegetőzött villogó szemekkel
Én persze fülem-farkam behúzva rohantam fel,megadni magamnak a kiadós anyai pofonokat a matek tanulásával...1-2 óra múlva kijöttem és felmondtam neki,persze ez még mindig nem volt jó...felküldött és az angolt is elmondatta velem.A hugom majd megfulladt a röhögéstől és nem szólhattam rá mert ő ,,A család jó gyermeke,,.Apám és anyám sincsenek jól mostanában ha apám hazajön az is csak azért van hogy vigyen magának inni és enni...még a lányai sem izgatják annyira,egyre több probléma növekedett rajtam mit nem tudtam senkinek sem elmondani mert nem voltak barátaim..mikor a napi teendőket letudtam és elküldtem a hugom aludni mert anyám sokkos kifejezéssel üllt a kanapén odakullogtam megkérdezni:Ugyan mi baja van?-ő erre csak egy nyögést tudott kiereszteni magából.
-De tényleg ,anya mi a baj?-szólaltam meg egy idő után
-Semmi,Lina...csak apád és én mostanában eléggé sokat veszekszünk és..
-Elváltok?!-csaptam az asztalra hirtelen 
-Igen..-válaszolta egyhangúan édesanyám
-És a Lilinek ezt mikor akartátok elmondani?-néztem kérlelő szemekkel rá de ő ezután felállt és elment...összetörten ülltem az asztal mellett és a könnyeimet törölgettem,folyamatosan zakatolt a szívem és egy kérdés járt a fejemben -Miért történik velem ennyi rossz dolog?!Miért?
Másnap reggel Lili ott talált az asztalnál könnyeimet törölgetve.
-Mi a baj nővérkém?
-Semmi...tudod megint családi váltságunk lesz..-néztem a kislányra aki rögtön tudta mit beszélek
-Elválnak ,igaz?Ne titkolózz..mond el..-kérlelt
Elmeséltem neki az egészet a sírás itt se maradt ki,gyengéden öleltem magamhoz és nyugtató szavakkal becézgettem
-Én sem hiszem el hogy ez történt...-fordult felém könnyekbe lábadt szemekkel
-Értsd meg...erre számíthattunk hogy ez lesz..-hajtottam le a fejem
Anyánk jelent meg hirtelen az ajtóban.
-Mi ez a nagy sírás-rívás?-kérdezte fura arccal mintha nem is tudna az egészről,pedig tudta a nagy csöndesség után oda jött és átkarolt minket.
-Ne aggódjatok!Ha nem is minden nap ,de látni fogjátok apátokat..ígérem!-mondta és egy Milka csokit nyomott a kezünkbe-Egyétek meg!Boldogsághormon!-mosolygott fel és nekünk is jó kedvünk lett
Miután megettük a csokit,komoran fordult felénk.
-Valamit el kell mondanom nektek..apátokat és engem kirúgtak az állsunkból..és mivel nem tudjuk így fenn tartani a házat ,el kell mennetek..de én meg apátok nem mehetünk veletek!
Sokkolt a hír,és nem is mertem anyám szemébe nézni,csak a hugomat néztem aki majd megdermedt és fogtam nehogy összeessen
Nemtudtunk mit szólni ehhez csak egy egyszerű ,Oké-t nyögtünk ki a szánkon.