Este egy virtuális álomba találtam magam.Mondjuk úgy..én voltam a Csipkerózsika,egy kékes zöldes takarón.Mikor épp kiakartam nyitni a szemem egy Otani féle srác jelent meg előttem.Alig kaptam levegőt annyira megréműltem de a törpe szerűség próbált megnyugtatni.
-Ne félj ,Drágám!Jöttem megmenteni téged ettől a gonosz világtól!-mondta és egyre közelebb jött hozzám
-Te meg ki vagy?-néztem nagyokat de azért volt merszem megkérdezni
-Otani vagyok ,édesem!-mosolyodott el a srác,én meg majdnem elájultam és hogy még fokozza a hangulatot közelebb jött és megcsókolt.Riadtan kapálóztam össze vissza ,mire Nobu karjaival találtam szembe magam.
-Hahó!Itt a Föld,Pau!Jelentkezz!-rázogatott
-Öö..-kábultan néztem fel és alá,de az álmomban szerzett rémület visszalökött az ágyba
-Élsz még?-jött gyorsan oda Korin aki könnyen kezelte a helyzetet,hozott jég hideg vizet egy hatalmas vödörben és rám zúdította az egészet.
-Jesszus!-ugrottam fel sikítva
-Na,él ez még!-mondta dicsekvően Korin a vödröt lengetve
-Jah..-értett egyet egy idő után Nobu -Amúgy..mit álmodtál?Úgy kapálóztál mintha a Titanicon lettél volna ami süllyedt..
-Hát..hogy is mondjam..-tétováztam
-Csak lökjed..-türelmetlenkedett Nobu
-Valahogyan beleestem egy másik dimenzióba,ahol én voltam Csipkerózsika,és ott termedt Otani és elkezdett nekem minden szépről dumálni és...
-Megcsókolt!-ugrott fel örömében Nobu
-Ja...de én nem érzem annyira kellemesnek ezt a szitut..-húztam össze a szemöldököm -Nem mintha jóban lennék a törpével vagy ilyesmi..
-Akkor majd teszünk érte hogy jóban legyél vele,a veszekedések nem fognak megszünni az biztos ...de a barátnők azért vannak hogy segítsenek!-kacsintott-De várjunk csak elfelejtettem feltenni a kérdést..szereted azt a törpét?-nézett rám komoly tekintettel
Az arcomon volt a válasz,de nem tudtam kimondani,hosszú idő után végül csak erőt vettem magamon és kimondtam.
-Szeretem azt a gyökeret!-ordítottam ki a nagyvilágba
-Úgy van!Öntsd ki a szíved mindenkinek!-szurkolt Nobu
-Mi folyik itt?-jött be a zajra Korin
-Szereti a gyökeret!-ordította neki Nobu torokszakadtából
-Otanira gondolsz?
-Igen!
Mostmár hárman ordítottuk.
-Mit csináltok?-nézett be a kishugom
-Szerelmes vagyok,hugi!-mondtam örömmel telve
-Ööö..kibe?-nézett a hugom még furábban
-Tudod,abba a törpébe akivel találkoztunk a repülőtéren!-ujjongtam
-Ja...az a bunkó!-szólta el magát a kishugom
-Igen..az a bunkó..-húztam el a szám
-Basszus,mindjárt 8 óra!-bökött meg Nobu
Villámgyorsan ahogy csak tudtunk el kezdtünk felöltözni.Pont 8-ra beérkeztünk ,és a tanár jól le is rótt érte minket.
-Ideért a troll..mivan nem fértél be a buszba?-cukkolt a törpe amint meglátott
-Fogd be a szád!
-Csend legyen!-szólt a tanár-Szeretném kiosztani a dolgozatok eredményeit!
Kikaptuk az eredményeket.Örömmel vettem kezembe,és dicsekedtem a jó jeggyel.Az órák után megbeszéltük a lányokkal hogy elmegyünk fagyizni.A fiúkat is rábírtuk hogy ők is jöjjenek velünk.Lassan sétáltunk a közeli fagylaltoshoz.
-Milyen szépen ragyog a nap!-csodálkozott Nobu
-Szép lenne ha a troll nem takarná el..-morgott Otani
-Te meg olyan kicsi vagy hogy ha beállnál veteményesbe eltűnnél a babok között..-válaszoltam bunkón
-Hagyjátok abba!-kérleltek minket egyszerre hárman is
-Mindjárt kinyírlak!-állt fel a törpe
-Igen?!Gyere!-álltam fel én is
-Látszik nem vagy lányos fajta..-nevetett
Mi?!Nem vagyok lányos fajta?Dehogynem...az vagyok csak éppen megvédem magam..-gondoltam és komisz mosoly kíséretében visszaültem a székre
-Látszik igazam van..-húzta el a száját nevetve a törpe
-Nem mondtam hogy igen..
-Látszik a szemeden..-nevetett tovább
Nobu és Korin szájtátva nézték a furcsa beszélgetésünket.
-Úgy beszélsz mintha te lennél Isten!
-Mert az vagyok!-dőlt hátra a székben
-Csak azt hiszed..-emeltem fel a fejem
-Abbahagyjátok még ma?-szólt ránk fejét rázva Korin mikor már megelégelte a beszélgetést
-El kellene indulnunk,még ma..-szólt ránk Viktor türelmetlenül-Megbeszéltük Otanival hogy elmegyünk mozizni ,de ha akartok ti is velünk jöhettek!-ajánlotta fel
-Miért is ne!-néztünk össze a lányokkal
-Mi?!Miért?!-dühödt fel a törpe
-Persze hogy megyünk!-mondtuk egyszerre
-MI?NE!-ordította a törpe
-Nyugi,Otani..majd bepótoljuk a fiús estét!-nevetett Viktor
-Ha te mondod..-duzzogott
-Gyerünk ha oda akarunk érni..-szólt közbe Korin
Hamarabb oda értünk így volt időnk kiválasztani egy filmet.A fiúk az öldöklős ,harcos és a kegyetlen fajta filmek mellett pártoltak.Mi csajok inkább a romantikus filmeket kedveltük.Ezért már megint vitában kötöttünk ki a film választásban.Én elmentem venni popcorn-t míg a többiek hevesen döntekeztek.Nem tudom hogyan de végül a romantikus filmnél egyeztek meg.Be is mentünk és kiválasztottunk egy olyan helyet ahol látjuk az egészet.Az ülésrendük a követkető volt:Nobu Viktor mellett akart ülni ezért ők ülltek elől ,utána Korin és én ,aztán mellettem Otani.Dühösen néztük egymást mert ő nem lány mellett akart ülni és nem romantikus filmet akart nézni.Hasonlóan voltam én is mert nem nagyon bírtam a romantikát..mert abba csak kedvesség,és szeretet van,az én mostani helyzetem pedig pont az ellentéte,minden dolog ami történik az életemben az rossz és általában csúfolnak vagy becsmérelnek.A film közepénél Nobu és Korin a megható résznél elkezdett sírni és a tömeg fele minket figyelt.Kissé kínos volt,erre a film háromnegyedénél Otani beszólt hogy hasonlítok a villanyoszlopra a filmben,vele is vitáztam 30 percig...a végénél pedig azt mondta hogy megettem az összes pattogatott kukoricát..
A film végén unott arccal távoztam,de nem csak én, Otani is..mindketten ledobtuk magunkat a közeli padra mint valami pulóvert,és elégedettlenül nyújtóztunk el rajta.
-Nektek nem tetszett a film?Olyan arcot vágtok mint aki horrort nézett operával!-nézett minket Nobu
-Nem annyira..-nyögtük be mindketten
-Mondhattátok volna hogy mást nézzünk..-szörnyülködött Korin és a tenyerét az arcába tette
-Mindegy,jó volt csak a törpe makogásást kellett hallgatnom egész film alatt!-mondtam ki az igazat egy idő után
-És?!Tőled meg a filmvászont sem lehetett látni meg bezabáltad a kukoricát te sertés agyú!-válaszolt nagyhangúan a törpegyerek
-Ne kényszeríts hogy olyat tegyek amit megbánok!-fenyegetőztem
-Oh..mit tennél?Leméreteznél 10 cm-t a magasságodból,az rád is férne!
-Na én most..-léptem közelebb
-Hmm?-nézett
-Meghalsz te gyökér állat!-megfogtam és nekivágtam a kerítésnek
-Elég!-fogta meg a kezem Korin és hátra húzott-Hagyd abba!Ez még annyit sem ér hogy megverd!-állapította meg
-Igazad van!-megfogtam a táskámat és elfutottam ,a szememben kisebb könnycseppek sorakoztak,végül mindegyik kipotyogott a szememből.Az egyik utcasarkon álltam meg és térdre borultam.Könnyeim ömlöttek mint a zápor eső és csak egy menedéket éreztem ,az álmomat.De most az álmom is cserben hagyott,ez a hülye nem szeret engem vagy legalábbis nem érzékelteti velem.
-Korin menj utána!Majd én beszélek ennek az állatnak a fejével!-csapta össze a tenyerét Nobu
Folyt.köv.
