31.rész:Majdnem...

Reggel borús hangulatomban  voltam,a szülinapomat nem ünnepelhettem Otanival ,ráadásul elég gázul jött ki az egész buli elrontós tervem..teljesen mást akartam.Hétfő volt korán kelés,ráadásul nem hagytam magam csak azért is bementem a suliba hogy a szerelmemmel legyek.Ami eleinte jónak is látszott ha egy szőke lány nem rontott volna nekem kegyetlenül
-Te voltál igaz?!Te hárpia..-Fruzsina erősen nekilökött a falnak majd erős vihogásba kezdett-Kiderítem,és ha te voltál nem járod meg olyan könnyen ahogy utóbb!-lökött rajtam még egyet majd eltipegett
Ezt nem hiszem el ha rájön akkor nekem végem ráadásul olyat fog kitalálni ami megkeseríti az életem...nem volt jó napom ezentúl mert ahova néztem Fruzsina ördögi mosolyával találtam szembe magam,ráadásul még meg is botlottam a folyosó közepén,mikor elestem mindenki különböző beszólásokkal és gúnyokkal üdvözölt.
-Hagyjátok!-jelent meg előttem a visszafogott stílusú Debora,csodáltam hogy pont ő az aki kiáll mellettem
-Hogy hogy kiállsz mellettem?-segített fel
-Mert megtanítottál arra hogy az emberekkel mindig jóságosnak kell lenni és minden embert egyenlőnek kell kezelni,ezért mndig hálás leszek neked!-örültem hogy ő legalább megváltozott nem is akartam rosszba lenni vele de megérdemelte amit kapott,tisztában is van ezzel
Szomorkás hangulatom ellenére próbáltam vidám lenni és műmosolyt csaltam az arcomra...persze mikor én boldog vagyok az valakinek sosem jó,ez a valaki volt most Fruzsina...dühösen tombolt és amint meglátott azonnal felém sietett mint egy vonat ami fékezhetetlen
-Te ribanc!-.fogta meg a pólóm-Tudtam hogy te voltál az...-szemei szikráztak és ha ezt túlélem hálát adok az Istennek
-Rájöttél..gratulálok..-hergeltem tovább
-Most véged,tönkreteszem az életed ,bűnhődni fogsz!-fenyegetett megállás nélkül
-Ha ő bűnhődik akkor te még jobban..-jelent meg mögötte Debora és ellökte
-Te meg mit szólsz bele..-lökött neki vissza
A 2 lány egymásnak esett,hevesen és erőszakosan tépkedték egymást én meg nem tudtam mit csinálni,gondolkodás nélkül lerángattam Fruzsinát Deboráról és nekilöktem az egyik asztalnak hogy megnyugodjon...ez sem tartott sokáig mert Fruzsina fepattant és nekemugrott
-Maguk meg mit csinálnak?-jelent meg az ajtóban a dühös történelem tanár,megint mehettem fel a tanáriba és most egy osztály főnöki intőt kaptam...ha anyám ezt látná agyonvert volna..könnyekkel a szememben sétáltam ki az iskola ajtaján amikor Fruzsinát láttam sírva ülni a betontömbön ahol máskor is ült,szomorúnak tűnt ezért gondoltam oda megyek és megérdeklődöm mi a baja
-Mi a gond?
-Ezt pont te kérdezed..-mondta dühösen a lány
-De legalább érdekel..-közöltem vele egyhangúan
Komolyan nem értettem ezt a lányt...hol kedves,hol olyan mint egy boszokány
-Oké..ha érdekel elmondhatom..-szólalt meg könnyezve-Nagyon bánt hogy Otani nem jött el a bulimra...-súgta halkan hogy a kint lévők ne hallják
Sajnáltam hiszen átérzem az érzéseit ,én is bele vagyok esve abba a köcsögbe és pont azért tettem tönkre a buliját Fruzsinának hogy ne arra menjen el...