29.rész:Álmaim lovagja

Még egy kis ideig játszottam a helyben kuksolósat.Mikor meguntam kinyitottam egy résre az öltöző kabint és kilestem rajta.Egy sötét alak nyitotta szét teljesen az öltöző kabint,elkezdtem remegni és ujjaimat imátkozó pózba fontam.A sötét alak szeme pont rám nézett amitől átfutott rajtam a hideg.
-Olyan mintha be lennél szarva!-nevette el magát az ismerősnek tűnő alak
-Te meg..ki?-néztem lélegzet visszafolytva
-Otani vagyok te gyíkész..-vágott a vállamra egy hatalmasat
-ÁÚ!!Ezt miért kaptam?-fogtam meg a sajgó vállam
-Hülyegyerek...utánad jöttünk mert itt még magaddal is képes lettél volna végezni ez hülye ötlet miatt,gyere!-kapta el a kezem majd maga után húzott
-Tudok menni magamtól is,nem kell póráz!-ráztam le a kezét
-Gyere,te idióta!-a karja nem engedte el az enyémet hanem még jobban megszorította,kezem lilább lett mert nagyon erősen szorította
-Áhh..ne szorítsd ennyire a karom fáj,te barom!-rángattam tovább-Mi vagy te valami bilincs ,amit ha rángatnak erősebben fogja az áldozatát?-néztem rá dühösen
-Nem,de sietnünk kell ha észrevesznek én itt ragadok,neked meg annyi!-fordult hátra egy pillanatra de máris fordult vissza és elkezdett húzni tovább
Villámsebeséggel szágoldoztunk le a lépcsőn.Végül azon az ablakon másztunk ki amelyiken én szerncsétlenül bemásztam.Láttam lent ahogy Fruzsikárnkról szedegetik le a tortadarabokat és az anyja majd meg pukkan a méregtől.Jót nevettem ezen,de amikor az ablak mászás következett ami visszafelé elég félelmetesnek tűnt azonnal megakadt a nyelvem.
-Mivan már?Jössz vagy nem?-sietetett a törpe majd nekem dobott egy üreg colás flakont
-Jövök,csak ...tériszonyom van..-remegtem az ablakpárkányon
-Gyerünk,nem fogsz leesni,ha fel tudtál jönni le is tudsz!-ez nem tudom hogy gúny vagy bíztatás volt de jól esett,ügyetlenül kezdtem lépkedni le az apróbb kiállásokon amikor megcsúztam és elkezdtem lezuhanni,megint itt a vég gondoltam és sikítás nélkül sodrodtam,mikor a föld felé közeledtem már elmondtam a napi imát és gondoltam a hugomra a családomra,meg a nekem fontos emberekre,már e is csuktam a szemem,megjelent az a fehér köd ami akkor jelent meg amikor Debora leütött,a világ megszűnt megint,megállás nélkül lebegtem a mindenségben amikor éreztem valamit,gondoltam belecsapódtam a földbe ,de amikor kisebb lépteket hallottam kezdtem megnyugodni.Mikor a végtagjaim megint megelevenedtek és elkezdtem kis rúgásokat kezdeményezni,éreztem hogy a levegőben vagyok,mi történ csak nem  fenn akadtam egy fán?!Kis résre nyitottam a szemem és akkor láttam meg az igazi csodát.Valaki tartott a kezében és úgy sétált,olyan romantikus hangulatom lett hirtelen,teljesen elérzékenyültem,gondoltam megnézem ki ez a lovag aki így elkapott,biztos álmodom Otani volt az...ilyedten rázogattam a fejem jobbra-balra de még mindig ott volt a srác én meg a kezeiben
-Mi vagy te egy agyi bolond hogy rázogatod a fejed mint egy kómás idegbeteg?-nézett le a fiú rám,kissé bunkó stílusa az adott volt de nekem tetszett ettől volt számomra a tökély

-Nem..-suttogtam halkan
-Most meg mit érzékenyülsz el...hagytalak volna kinyomulni?-förmedt rám a fiú
-Gondolom nem...de köszi hogy elkaptál-kezdtem ébredezni és akkor a fiú azonnal le is rakott
A fiú csak egy halk szivesen-t nyögött ki majd csatlakozott a többiekhez.Nobuék is ott álltak adva a szokásos nyálazós arcukat.
-Mi volt?Mi volt?-kérdezte Nobu mint valami rajongó egy koncertkor
-Semmi..csak megbotlottam ő meg elkapott..-pirultam mint a vadrózsa a réten
-Te!-hallottam meg a hugicám hangját
-Hugi!-omlottam a karjába
-Majdnem tönkrevágtad az álmaimat!Hogy képzelted?-a két sárga szempár egyenesen az enyébe mélyedt ,sokkot kaptam mert nem volt tudtomra hogy milyen álma van neki
-Milyen álom?Mivan?-hőköltem vissza
-Mondtam hogy pon-pon lány akarok lenni...és ha te lecseszted volna a ,,küldetésedet,, tuti nem vettek volna fel!
-Hugi..nekem ezt meg kellett csinálnom így szabad utam van..
-Mihez van szabad utad?!Téged mindig csak Otani érdekel!-vágta be a durcit
-Nem is igaz...-tagadtam közben tudtam hogy igaz,átlátszó voltam nagyon de megért egy próbát
-Ne hazudj...engem nem etetsz meg ezzel...ma vagy 15 éves...azt hittem hogy ma nem lesz vitánk ...de tévedtem-sarkon fordult majd elment
Lehet igaza van hogy kissé túlzásba viszem az Otani iránt érzett érzelmeimet...de szeretem és nemtudom megváltoztatni az érzéseimet!
Folyt.köv.