Délután odasettenkedtem Fruzsináék házához,és benéztem az ablakon.Nagyban folyt a készülődés és ,,csicskák,, száza valósította meg a királynőcske álmait.Döbbenve néztem végig hogy ez a sok ember mennyit tesz ennek a ribinek.Gyorsan lehúztam a fejem mert odajött egy nő.Hozta a hatalmas tortát és a süteményeket szép sorjában.
-Komolyan..-morogtam magamban-Pont ennek van meg mindene,nekem meg még szüleim sincsenek!-háborogtam
Hirtelen a telefonom csörgése verte fel a képzeletem.Riadtan szedtem ki és olvasgattam az üzit.Mikor két kézzel akartam megfogni a telelfont,megfeledkeztem róla hogy egy ablakpárkányon állok.Eszméletvesztve kapálóztam hogy vissza szerezzem az egyensúlyomat.Mikor sikerült elkapnom az ablak kis részét,erölködve húztam magam vissza a biztonságba.
-Ez is meleg helyzet volt..-szuszogtam megkönnyebűlve majd beugrottam az ablakon
A házuk olyan volt mint egy lakosztály vagy egy királyi trónterem.Emberek sokasága vette körbe az épületet így könnyű volt egybe vegyülni.Közben előkotorásztam a telefonom és megnéztem az időt.2:55 volt..volt még kemény 5 percem lejutni innen és feltűnés nélkül tönkrevágni a party-t
Mint egy nindzsa úgy vágtáztam végig a szobákon.
-Álljon csak meg!-fogott meg a kabátomnál fogva egy ismeretlen alak-Maga a kisegítő,menjen és segítsen az embereknek és ne itt henyéljen!
-Hú,de jó..-húztam fel magam,így hogy fogom tönkrevágni a bulit,mondjuk ha a jó részét vesszük ez még be is jöhet...átlátszó mosollyal az arcomon sorakoztam fel a segítők mögé.Mindegyik kezébe 4 csomag kroasszont és 1 doboz teasütit adtak.Amit én kaptam sütit azt azzal a lendülettel amikor nem figyeltek kihajítottam az ablakon.Megint sorba álltam és újabb csomagokat hajítottam ki az ablakon amit alatt egy nagy kuka volt.Elkéregettem a többi segítőtől a sütiket azzal az indokkal hogy engem kértek meg rá hogy elvigyem a megfelelő helyre,persze ennek egytől egyig az összes idióta e is dőlt..
-Mostmár csak ki kell dobnom a sütiket...-sóhajtoztam,pont 3:15 volt amire ,,végeztem,, és lemehettem,hatalmas tömeg volt de Otanit és a fiú bandát nem láttam közöttük.
*Otthon éppen Nobu olvasgatta a napi szépségmagazint amikor csöngetés hallatszott.
Nagy nehezen kivánszorgott majd ajtót nyitott az érkezőknek.
-Szia Drágám!-ugrott a nyakába Viktor és milyen meglepő Otani is mögötte toporzékolt
-Szia!Hát,ti?-nézett sokkosan Nobu azonnal a kis akciómra gondolva
-Mi a baj drágám?Azt hittem örülsz ha átjövünk még Otanit is elhoztam..-suttogta a végét Nobu fülébe
-Én örülök csak ....-Nobu magába nézve majdnem sokkot kapott mert arra gondolt hogy pont most buktam le a tervemmel
-Csak?-fordult meg Otani is
-Pau nincs itthon..
-Akkor meg hol a fenébe van az a trollface?-háborodott fel
-Fruzsina buliján..-nyögte ki Nobu majd esedezve Korinra nézett
-Mégis hogy engedhetted el,mondtam este hogy rossz ötlet,nem?-tört rá Korin*
Eközben én még mindig a hatalmas ember rajt bámultam és kutattam a többiek után.
-Hol vannak ezek..-sutyorogtam
Reménytelennek hittem a mostani helyzetet is,csak velem történhet ilyesmi,most szétroncsolom a bulit de semmi értelme nem lesz és pont a szülinapomon szarakodok ilyenekkel.A fejem szinte rózsa vörös lett és majd szét robbantam amikor egy kiáltozó hang verte fel a csöndet a tömegben.
-Hol vannak a sütik?-nyavalygott Fruzsina majd kutakodva lökte arréb az embereket
-Nem tudom,lányom én megbíztam a segítőket vele!-mentegetőzött az édesapja
Belegondolva nekem még sose volt bulim,sőt még apával sem töltöttem együtt egy szép délutánt...
-Apa!-sikítozott a szőke lány-Engem nem érdekel de kerítsd elő a sütiket!-hisztériázott
Az apja mint valami katona egyenesbe vágta magát és elrohant a telefonhoz,asszem újra akcióba lendülhetek.10 percel később hatalmas teherautók álldogáltak a ház előtt.Minden féle édeséggel voltak megtömve és a szorgos cipekedő emberek hozogatták be azokat is.Megint lerohantam és ügyembe kerítettem pár dobozt amit szépen elhelyeztem a leg nem láthatóbb helyen.Ez be is vált egy idő után,Fruzsina nyavalyogva ordított az anyjának is aki rögtön előhívta a segítőket.
-Milyen munka ez balfácánok?Kerítsék elő azokat a nyomorult süteményeket vagy nem fizetek egy fillért sem!-gorombult be az anyja és nekivágott egy konyha ruhát a sok haszontalannak-Itt van..ezzel meg takarítsanak fel,úgy néz ki ez a lakás maguk miatt mint valami szemétdomb!
Sikerült a tervem már csak a party hangulatot kell tönkretennem és mehetek haza!
*-Én próbáltam itt tartani!-mentegetőzött a sok ellenséges szempár hatására Nobu
-Te és a mentegetőzésed!-fordult el Korin majd eszeveszett gondolkodásba kezdett-Valahogy ki kell hoznunk onnan!-vágott egy hatalmasat az asztalra,a zajra a kishugom is kirohant egy szál pólóban és rövid gatyában
-Dörög az ég?-nevette el magát
-Nem..nem dörög az ég..-komolyodott el Korin majd Nobu felé fordult-Mikor induljunk?
-Nem tudom...de minnél hamarabb ez a hülye bajba sorolhatja magát..
-Hova mentek?-értelenkedett a hugom közben
-A nővéred tönkre akar tenni egy party-t..
-Mi?!Miért...csak nem Fruzsina buliját,ha az tönkreteszi engem tuti nem vesz be a pon-pon csapatba!-háborodott fel a hugom is*
Nem értettem hogy most mi van...mindenki bulizik és a tönkretett sütik és kihajígált muffinok nem hatnak semmit sem.Más tervet kell kieszelnem,nem messze volt a konnektor amibe a rádió adaptere és egyéb hálózatai voltak bekötbe,gyorsan beosontam a konyhába ami teljesen kihalt volt és kihoztam ez kést amivel elvághatom a sok zsínort.Nyisszantottam rajta egyet kettőt és a zene meg is szűnt.Kérdően nézelődtek a diákok hogy mi lett a zenével.Én fel siettem az emeltre és a kést visszahelyeztem a helyére.Egy rózsaszín ajtós szobát pillantottam meg,furdallt a kíváncsiság ezért benyitottam.Minden olyan volt benne mint egy hercegnői lakosztály...bizonytalan lépésekkel indultam meg a hatalmas szobában..hirtelen lépések hallatszottak ezért gyorsan bebújtam az ágy alá
-Ezt nem hiszem el!-jött be sértődve Fruzsina
-Ki tehette ezt?-jött be az ajtón másik két hasonló jellegű barátnője
-Nemtudom,nincs ellenségem...vagy riválisom talán még is van..-tűnődött el-Most hogy lekoptattam a Debora lányt mostmár csak a kis Paulinácskát kell kitörlönm és a célvonalban leszek!-nevetett gonoszan
-És ha ő áll a dolgok mögött?
-Dehogy,őt meg sem hívtam..meg amúgy is mi ő pókember hogy csak beugrik az ablakomon?-förmedt rájuk
Képzeld el..az vagyok..-kuncogtam
-Mi ez a nevetés,csak nem nevetni merészeltek rajtam?-mérgesededtt be barátnőire
-Nem!Dehogy...
-Gyertek!Van pár elintézni valóm!
Kivonultak a szobából így enyém voplt a pálya,amíg vissza nem tolják a képüket ki kell derítenem pár izgató dolgot.Izgatottan kotorászni kezdten a fiókjában megtaláltam a titkos naplóját.
-Ah..ezt nem szabad kinyitnom!De..mégis..-repesve vártam hogy belekutakodjak ennek a ribinek a dolgaiba
Az első bejegyzés:Megérkeztem a suliba..megismerkedtem bla-bla miért nem ír valami szaftos dolgokat?!Lapozgattam tovább a naplót,mikor a szivecskékkel teli oldalra tévedtem:Beleszerettem egy fiúba,a neve Otani...-a többit már nem is olvastam el csak visszadobtam a helyére,nem vagyok kíváncsi arra hogy más hogy isteníti Otanit...
Kivártam a pillanatot és kirohantam a szobából már csak a partyhangulatot kell tönkre vágnom,érdekes egy móka lesz látom előre...mellettem egy hatalmas tortát vonszoltak a segítők..megláttam a fényt az ötletben és azonnal,,segíteni,, kezdtem nekik ,kicsit még lögdöstem is a tortát,Fruzsina újabb balszerencséjére a torta alatt állt,és a meglökött torta pont a nyakába zúdúlt.Én gyorsan betotyogtam a szemközti szobába,így úgy látszott mint ha a segítők öntötték volna rá..mindenki rajta nevetett ,titokban még én is halálra nevettem magam az öltöző kabinban...
Folyt.köv..jpg)