Már egy ideje nem kommunikáltam Otanival ami kissé aggasztott.Talán a csütörtöki vallomásomom akadt ki ennyire,ezt csak akkor tudhatom meg ha megvárom a suli előtt...nem lehet baj belőle.
-Na,most szépen leülök és megvárom!-gondoltam majd leülltem pont arra a betonra ahova Fruzsina ült ,tényleg Fruzsina vele már nem beszéltem 1 napja...lehet köze volt a tegnapi dolgokhoz..
-Otani!-ordítottam a fiúnak aki kissé dühös volt
-Mivan,troll?-válaszolt bunkón majd megállt-Siess a mondandóddal mert mennem kell!
-Most meg mi bajod?
-Oh,semmi...csak ugye az édes ,drága Fruzsikád is rámkattant..
-Én nem tehetek róla..én annyit kértem hogy..
-Hogy?Mit kértél tőle,te szerencsétlen?-támadott le mindenki előtt
-Semmit,csak egy apróságot..de mind1 nem számít..
-De igen!Számít..nyögd ki!
Épp akkor jelent meg a farmerdzsekis Fruzsina,látta a mi kis gyülekezésünket és gondolja ,,benéz,, egy kicsit.
-Oh,szóval itt vagy Otani!Téged kerestelek!
-Ettől tartottam..-motyogta bosszúsan a fiú
-Ja te is itt vagy?Szia Paulina!-szinte olyan stílusban beszélt velem mint máskor Debora,talán neki is van egy árnyoldala
-Szia...
-Olyan egyhangú vagy Pau,valami baj van?-kérdezte kényes hangon
Nincs...nincs semmi baj...csak zavar a stílusod-gondoltam
-Nincs semmi baj...
-Oksi,ahogy gondolod!Na én mentem ,puszi!-ezzel el is ment,furább lett mint hittem
-Ez a lány hülyébb mint hittem!-szörnyedt el Otani majd elindult
-Várj!Nem fejeztem be amit mondani akartam,sőt el sem kezdtem!
-Mit akarsz?
-Nem jönnél át ma..vagy holnap?-pirultam el egy kicsit
-Ja..mikor?
-Ma ráérsz?
-Ja..
-Akkor gyere 3-ra!
-Ok,na csá!Mennem kell!
Nobu rohant oda hirtelen Korinnal
-Miről beszéltetek ilyen kellemes hangulatban?-adta a nyálasat-Csak nem..?
-Meghívtam hozzánk,éa belegyezett
-Az jó!És hány órakkor jön?
-3-ra jön én indulok is haza,mert mindjárt 3!-gyorsan siettem a fájdalmam ellenére is hogy elérjem a buszt ami a házjnktól nem messze rakna le
Kinyitottam az ajtót és rohantam elpakolni a hugom cuccait az asztalról,rendet raktam a szobámba és helyre raktam az edényeket a konyhában.
-Végre kész!-szuszogtam megkönnyebűlten
Épp kopogtak az ajtón én meg próbáltam adni a konyhaangyalt
-Szia!-húztam mosolyba a szám
-Csá!
Még egy darabig álltunk aztán türelmetlenül rám szólt
-Beengedsz még ma?
-Ja,persze gyere csak!
Leülltünk és persze először vitába keveredtünk megint ami jó egy óráig elhúzódott aztán persze rátértünk a tanulásra és a leckékre....lehet nekem kellene lépnem valamit..gondoltam megemlítem hogy mindjárt itt lesz a szülinapom,ami már csak 3 nap de erre ő csak egy egyszerű bólintással felelt..elég lehangolt volt,én meg nemtudtam ellene mit tenni,jobbat kell kitalálnom...