24.rész:Az áldozat

Levegőt kapkodva küzdöttem a fehér mindenséggel.Végül áttörtem magam rajta és ügyetlen kezem megérintett valamit.Ijedten húztam vissza majd kis résre kinyitottam a szemem hogy hol vagyok,és hogy élek e még.Homályos világ borította el a látáskörömet,miből megészleltem hogy nem is álltam sziklán hanem csak álmodtam...hirtelen egy idő után tapintásokat éreztem a testemen és erős rázások keltettek fel a ,,kóma,, alól.
-Élsz még,troll?-ismerős hang szólított meg a maga módján
-Húzz arréb törpe!-marakodott vele egy másik hang ,én eszméletvesztve feküdtem a lehetetlen tengerén,nemtudtam hol vagyok és mi történik...
Egyszer csak megjelent egy kép ahol Debora az iskola szépe és én a vagyok a szeméttakarító..és az igazgató és a diákok rajtam röhögnek..és ha még ez nem lenne elég Otani is ott van Debora karjaiban.Rémülten próbáltam elhesegetni álmaim képét,és próbáltam beverni a rózsaszín hajú lánynak de a kép egyre távolabb és távolabb ment és én meg maradtam lenn...reménytelennek éreztem az életem,anyámról nem hallottam mostanában semmit..apámat azt sem tudom hol van,és egyfolytában csak piszkálnak,az életem maga a CSŐD!!Csukott szememen könnyek folytak ki,és szipogásom törte fel a csendet.
-Él!-kiabálták akik körülöttem álltak eddig ideges állapotban
Nem törődtem az emberekkel csak a jelenlegi állapotomban,anyámat akartam és azt akartam hogy átöleljen..de amit én kérek az nem teljesül soha..a soha szó vízhangzott a fejembe majd a fény egyre nagyobb lett majd bejött minden kép és láttam újra mindenkit és mindent.
-Élsz még?Jól vagy?-rázogatott ijedten Nobu,Korin is utat tört 
magának a sok ,,néző,, között majd erősen átkarolt
-Jól vagy?Minden rendben?-kérdezte amint leüllt 
-Mi t..történt?-csak ennyit tudtam kinyögni mikor egy hatalmas zaj hallatszott,ami csak volt bennem erő mind elúszott de próbáltam a fejem a zaj irányába fordítani.
-Te!Ha valami baja lett volna?-homályos látásom most nem vált hasznomra ,csak egy törpe méretű fiút és egy azonos cm-ű lány láttam,szeme törölgettem hátha jobban látok,mikor kivilágosodott minden újra,láttam hogy Otani készül ,,földbe gyepálni,, Deborát..
Kezemmel elkezdtem húzgálni Nobu pulóverét.A lány sokkos arckifejezéssel nézett hátra rám,és mosolyogni kezdett.
-Mi történik itt?Mondjátok már meg...-nyögtem ki 
-Debora fejen ütött valamivel..és te meg elájultál,és ahogy látod most megkapja a magáét..-a végét Nobu ördögi kacajjal mondta,amitől engem átrázott a hideg,és feltámaszkodtam
-Otani!-kiabáltam oda a dühöngő fiúnak-Hagyd békén..-sóhajtottam majd felálltam
Döbbenten nézett rám az a 150 ember aki épp ott volt,miért védem meg ezt a ribancot..ha éppen nekem tett kárt..
-Te teljesen meghibbantál?-förmedt rám a fiú-Ez majdnem kinyírt téged!
-Lehet hogy meghibbantam..de én annak a híve vagyok hogy szóban intézem el az ilyen embereket..-vetettem égető pillantást a könnyező Deborára,már éppen fel is készült az ütésre,jobbra pillantottam majd vérző kezemet átfogtam.-Debora..nemtudom mit ártottam neked de nem hittem hogy ilyenre képes vagy...-közelebb léptem bicegve a lányhoz-Neked mindened megvan ellentétben velem...nincsenek szüleim,legalábbis nem tudom hol vannak...nem vagyok gazdag vagyonilag,és hiába mondod rám hogy ribi vagyok és egy senkiházi kurva..egy dologban még is én vagyok a jobb...a barátaim szeretnek engem és nem teszem tönkre az életüket ahogy te csináltad,ha már itt van szinte az egész suli,igenis igazak a pletykák tetszik Otani..és tőlem mondhatsz nekem bármit hogy te mennyire imádod,de én tűzbe tenném a kezem is érte,amit ez a barom nem értékel!Nem tudom mit kapsz ezért de én nem akarok ellened lenni,és remélem megérted ezt....-miután elszavaltam ezeket a szavakat,síri csönd lett,volt aki meghatódott,Otani lefagyott mint a jég, a barátaim örömükben sírtak..és még ezerféle szó..nem lehet kifejezni ezt,10 perccel később miután a tömeg szétvonult Debora szólalt meg
-Paulina most ismertelek ki igazán...azt hittem te is egy olyan lány vagy aki mindig kényeskedik és amit eldönt az úgy is lesz,megértem amit mondasz és elhiszem ha nem akarsz megbocsátani nekem de legalább annyira hallgass meg ...sajnálom!Most tényleg túlzásokba estem..-sírdogált a lány 
-Túlzásokba ...mi...-sóhajtoztak gúnyosan a barátaim
-Elmennétek kérlek?Meg tudom oldani ezt egyedül is..
-Ahogy akarod..-mondta Nobu majd elmentek
-Elfogadom a bocsánat kérésedet...nem vagyok haragtartó fajta,de minden bizonnyal egy ideig kerüljük egymást...én szerettem volna a barátnőd lenni..de te ellenségesen nyílvánultál felém a koncerten történtek után...nem csókoltam meg Otanit akkor..lehet szerelmes vagyok belé de ha nincs okomra,soha nem gázolok bele más életébe..nem hittem hogy ilyen vagy,de minden emberben lehet valami új!-könnycseppek csordultak ki a szemeből mert a kezem nagyon vérzett,alig tudtam tartani és a másik kezem is tiszta vér volt tőle..sietve kerestem az iskolai ápolónőt aki be is gipszelte a kezem...a második órán mégis olyan történt amire számítottam...
-Paulina Robers!Mi az a kötés a kezén!-vont szóra a tanárnő miközben a dolgozatokat javította a másik osztálynak
-Ööö..-tétováztam, egy darabig de Debora hirtelen felállt
-Én tettem azt a kezével,tanárnő!-ismerte be a lány lesütött fejjel,mindenki meghőkölt majd a tanárnő rácsapott az asztalra
-És ezt mikor szándékozta mondani ,kérem?!Azonnal adja ide az ellenőrőjét,úszott az évvégi kitűnő jegye!-vette el szélsebesen atz ellenőzőjét amit odanyújtott neki
Ez után a lány mindenhová szégyenben járt az egész iskolában.Mindenki aki mellett elhaladt azonnal susmogni és suttogni kezdett a háta mögött.Most megéreszte milyen volt nekem a régi sulimban,erről letérve én lettem az iskola újabb témája persze jó oldalról.Mindenki azt kérdezgette milyen volt ,fájt e?Még fotót is készítettek ....de hogy minek..délután kissé bicegve haladtam fel az emeletre a házunkhoz.Ott a hugom döbbenten ugrott oda hozzám.
-Hallottam hogy mi történt!Esküszöm beverek annak a..
-Hagyd..letárgyaltam vele..
-És?Megverted?Kirúgták?Mit kapott?
-Egy igazgatóit kapott,meg behívták az apját..akinek ki kellett fizetnie a kezelésemet
-Az túl kevés bűntetés..-rázta a fejét a hugom
-Hidd el ,nem kevés..
Fájó lábamat rátettem az egyik székre,és hátradőltem.Élveztem a szünetet ugyanis nem kell mennem suliba 5 hétig..kész unalom lesz,de legalább nem kelle tanulnom de pótolnom majd mint az állat..
-Mi a baj?Örülnöd kellene hogy addig lehetsz fenn ameddig akarsz..-duzzogott sértődve a hugom
-De legalább nem vagy ,helyhez kötve!
-Az igaz..-nevetett
Az estém unalmasnak bizonyult...nem volt semmi jó  a Tv-ben csak pankráció,talán részt kellene vennem egy ilyen sportágban.
-Minek örülsz ennyire?-toppant be a kajával Korin
-Karatézni fogok..
-Ajj..Pau,hagyd az őrült ötleteidet,főleg most..-passzolt le majd kiment