Fruzsina egy ideig még sírt a vállamon,de képes voltam eltűrni...miattam bőg ennyire..ha elmondanám neki de sztem tudja akkor világháború lesz.
Volt bennük egy közös dolog,mind ketten imádtuk Otanit,jó én talán egy kicsit jobban...de azért ő sem sajnálkozhat.Búsan ballagott el a szőkeség egészen a luxus kocsijukig ott sírva vette elő zsepijét és beletömte az arcába.
-Csá totemoszlop!-lökött meg a törpe-Miért vagy ennyire bús,elnyomtál valakit mint egy darab cigarettát?-gúnyolodott örömmel telve
-Nagyon vicces..-hagytam faképnél
-Lehetnél vele kedvesebb is..-jelent meg mellette Viktor
-Minek?-flegmán vállat vont és tovább állt
Én is siettem,vártam Nobuékat meg a hugomat hogy kiérjen.
Egyszer csak a hugomat láttam kihaladni az egyik barátnőjével,látszik mennyire érdekli hogy itt vagyok,repes az örömtől...Nobuék sem várattak sokat magukra meg is jelentek.El is indoltunk haza mert 6-ra jönnek a fiúk..mikor már otthon voltunk elkezdtük csinálni a palacsintákat kevesebb sikerrel...
Meg is jelentek a srácok
-Húzz arréb hülyegyerek..-intett le a törpe
-Na menjél vagy véged..-ropogtattam a kezem
Szó nélkül elment mellettem.Csodálkoztam is rajta hogy be bírta fogni most az egyszer
-Te így viselkedsz azokkal akik tetszenek neked?-fordult meg
-Mi?!Na haladj vagy átmegyek rajtad!-mostmár tudja mi a gyenge pontom és ki akarja ezt használni
-Gyertek!-intett Nobu a konyhából
Gyorsan megfordultunk és rohantunk...mielőtt Nobu kitört volna mint egy vulkán
Villámgyors lépésekkel próbáltam megelőzni a törpét.
-Na,végre..-vágta hozzánk Korin
-Valaki tud valamit Fruzsináról?-tette kulcsba a kezét Nobu
-Mi nem...-hangoztatták együtt a fiúk
-Pau,te beszéltél vele,igaz?-néztek rám szúrósan
Mondhattam volna hogy nem,de annak mi értelme úgyis rájöttek volna...
-Akkor ez igent jelent?-célzott a hallgatásra Nobu majd hátba lökött-Akkor igen..
-Azért beszéltem vele mert sírt..és tudom hogy ki miatt.
-Ki miatt bőgött az a ribi?-nevette el magát Otani mint aki semmiről sem tehet
-Miattad,te szívtelen ...
-Ööö...
-Igen!Miattad,törpe..-ismételtem 
-Nem vagyok törpe,troll!-vágott vissza
-Elég..és mégis miért lenne Otani miatt szomorú..?-kérdezte meglepetten Viktor
-Mert megmondta nekem...-sóhajtoztam szomorúan-Ez a barom mindenki szívét összetöri...
-Kit nevezel te baromnak?!-förmedt rám Otani
-Téged..mivan nem hallottad jól?
-De elég jól hallottam hogy behúzzak egyet..
-Nyugi..folytasd Pau!-húzta vissza a törpét Korin
-Csak ennyit mondott és még annyit hogy fájt neki hogy nem ment el a bulijára..
-Khm..khm..-köhögött a gnóm hogy észrevegyék
-Tudjuk hogy itt vagy pincsikutya..-intettem le
Mondatom után könnyed levegőt vettem és kiadtam magamból a feszültséget.
 

Reggel borús hangulatomban  voltam,a szülinapomat nem ünnepelhettem Otanival ,ráadásul elég gázul jött ki az egész buli elrontós tervem..teljesen mást akartam.Hétfő volt korán kelés,ráadásul nem hagytam magam csak azért is bementem a suliba hogy a szerelmemmel legyek.Ami eleinte jónak is látszott ha egy szőke lány nem rontott volna nekem kegyetlenül
-Te voltál igaz?!Te hárpia..-Fruzsina erősen nekilökött a falnak majd erős vihogásba kezdett-Kiderítem,és ha te voltál nem járod meg olyan könnyen ahogy utóbb!-lökött rajtam még egyet majd eltipegett
Ezt nem hiszem el ha rájön akkor nekem végem ráadásul olyat fog kitalálni ami megkeseríti az életem...nem volt jó napom ezentúl mert ahova néztem Fruzsina ördögi mosolyával találtam szembe magam,ráadásul még meg is botlottam a folyosó közepén,mikor elestem mindenki különböző beszólásokkal és gúnyokkal üdvözölt.
-Hagyjátok!-jelent meg előttem a visszafogott stílusú Debora,csodáltam hogy pont ő az aki kiáll mellettem
-Hogy hogy kiállsz mellettem?-segített fel
-Mert megtanítottál arra hogy az emberekkel mindig jóságosnak kell lenni és minden embert egyenlőnek kell kezelni,ezért mndig hálás leszek neked!-örültem hogy ő legalább megváltozott nem is akartam rosszba lenni vele de megérdemelte amit kapott,tisztában is van ezzel
Szomorkás hangulatom ellenére próbáltam vidám lenni és műmosolyt csaltam az arcomra...persze mikor én boldog vagyok az valakinek sosem jó,ez a valaki volt most Fruzsina...dühösen tombolt és amint meglátott azonnal felém sietett mint egy vonat ami fékezhetetlen
-Te ribanc!-.fogta meg a pólóm-Tudtam hogy te voltál az...-szemei szikráztak és ha ezt túlélem hálát adok az Istennek
-Rájöttél..gratulálok..-hergeltem tovább
-Most véged,tönkreteszem az életed ,bűnhődni fogsz!-fenyegetett megállás nélkül
-Ha ő bűnhődik akkor te még jobban..-jelent meg mögötte Debora és ellökte
-Te meg mit szólsz bele..-lökött neki vissza
A 2 lány egymásnak esett,hevesen és erőszakosan tépkedték egymást én meg nem tudtam mit csinálni,gondolkodás nélkül lerángattam Fruzsinát Deboráról és nekilöktem az egyik asztalnak hogy megnyugodjon...ez sem tartott sokáig mert Fruzsina fepattant és nekemugrott
-Maguk meg mit csinálnak?-jelent meg az ajtóban a dühös történelem tanár,megint mehettem fel a tanáriba és most egy osztály főnöki intőt kaptam...ha anyám ezt látná agyonvert volna..könnyekkel a szememben sétáltam ki az iskola ajtaján amikor Fruzsinát láttam sírva ülni a betontömbön ahol máskor is ült,szomorúnak tűnt ezért gondoltam oda megyek és megérdeklődöm mi a baja
-Mi a gond?
-Ezt pont te kérdezed..-mondta dühösen a lány
-De legalább érdekel..-közöltem vele egyhangúan
Komolyan nem értettem ezt a lányt...hol kedves,hol olyan mint egy boszokány
-Oké..ha érdekel elmondhatom..-szólalt meg könnyezve-Nagyon bánt hogy Otani nem jött el a bulimra...-súgta halkan hogy a kint lévők ne hallják
Sajnáltam hiszen átérzem az érzéseit ,én is bele vagyok esve abba a köcsögbe és pont azért tettem tönkre a buliját Fruzsinának hogy ne arra menjen el...

*Ez az egész fejezet,a többi szereplő életét fogja bemutatni,persze nem tér el a helyzet a történettől,a 30.rész ünneplésére bele is kezdek ^^

A rész első bekezdésében Otani és Viktor életébe tekinthetünk bele...persze a történet Otani szemszögéből íródik kivételesen..*


Fruzsina totál gázra sikeredett bulija után unottan sétáltam haza Viktorral.
-Te meg mit vágsz ilyen komor képet?-vágtam oldalba 
-Áú!Azért mert nem lehetek a Nobukámmal..-sajnálkozott,nem értem mit csipáz a szerelemben..csak az idegeket roncsolja
-Ohh..már megint a Nobuka,tudsz élni egyáltalán nélküle?-kérdeztem kissé gúnyosan 
-Igen,de majd ha te leszel szerelmes,megtudod milyen az én helyemben lenni..-kulcsba tette a kezét majd elém sétált
-Most besértődtél?-sajátos flegma stílusom most sem maradhatott ki,pechendin mellé sétáltam majd belelöktem a pocsolyába
-Hülye!-kiáltott fel-Te nem vagy normális..-szisszent fel majd kisebb káromkodások hagyták el a száját
-Most legalább felébredtél..jó reggelt!-megérkeztünk a házunkhoz ,előkotorásztam a kulcsot majd kinyitottam az ajtót
Otthon sem volt valami király a hangulat..Viktor főzött Nobukájának én meg csak a géppel tudtam el leni..csüggedten nyitottam ki pár könyvet és undorodva dobtam el ha nem tetszett.
-Unatkozom..-nyögtem fel 
-Akkor csinálj valamit...ráérsz,nem?
-De..
Segítenem kellett a nyominak mosogatni,pont erre vágytam...
-Amúgy te hogy érzel Paulina iránt..?-kérdezte hökkenten majd elővettem a komoly arcomat
-Nemtudom..
-Szóval mit választanál szereted vagy utálod?
-Hát ha ez a kettő választék akkor szeretem..

A második bekezdés a buli utáni zavarról fog szólni Fruzsináéknál

-Az a ribanc!-ordítottam majd különböző gondolatok keringték át a fejem-Kifogom nyírni..-nem bírtam magammal,nekem Otani kell és semmi más,és ha az a lány az utamba áll akkor harcolni fogok érte,neméreztem reménytelennek a helyzetet csak harcolnom kell mert az idomaimmal bármire képes vagyok,még akár Otanit is magamba tudom bolondítani,bosszútól szomjazva ültem az ágyamon mikor anya nyitott be
-Mit tervelsz?-nézett rám majd leüllt mellém
-Paulina megleckéztétetéséről...tervelek
A bosszúm halálig terjedt és őrjítű visítással keltem fel.
-Esküszöm hogy megfizetsz amiért ezt tetted velem,Paulina!
2 bejárónő jelent meg az ablak mellett értetlenül nézték a kitörésem ,de nem sok közük volt hozzá

 

Még egy kis ideig játszottam a helyben kuksolósat.Mikor meguntam kinyitottam egy résre az öltöző kabint és kilestem rajta.Egy sötét alak nyitotta szét teljesen az öltöző kabint,elkezdtem remegni és ujjaimat imátkozó pózba fontam.A sötét alak szeme pont rám nézett amitől átfutott rajtam a hideg.
-Olyan mintha be lennél szarva!-nevette el magát az ismerősnek tűnő alak
-Te meg..ki?-néztem lélegzet visszafolytva
-Otani vagyok te gyíkész..-vágott a vállamra egy hatalmasat
-ÁÚ!!Ezt miért kaptam?-fogtam meg a sajgó vállam
-Hülyegyerek...utánad jöttünk mert itt még magaddal is képes lettél volna végezni ez hülye ötlet miatt,gyere!-kapta el a kezem majd maga után húzott
-Tudok menni magamtól is,nem kell póráz!-ráztam le a kezét
-Gyere,te idióta!-a karja nem engedte el az enyémet hanem még jobban megszorította,kezem lilább lett mert nagyon erősen szorította
-Áhh..ne szorítsd ennyire a karom fáj,te barom!-rángattam tovább-Mi vagy te valami bilincs ,amit ha rángatnak erősebben fogja az áldozatát?-néztem rá dühösen
-Nem,de sietnünk kell ha észrevesznek én itt ragadok,neked meg annyi!-fordult hátra egy pillanatra de máris fordult vissza és elkezdett húzni tovább
Villámsebeséggel szágoldoztunk le a lépcsőn.Végül azon az ablakon másztunk ki amelyiken én szerncsétlenül bemásztam.Láttam lent ahogy Fruzsikárnkról szedegetik le a tortadarabokat és az anyja majd meg pukkan a méregtől.Jót nevettem ezen,de amikor az ablak mászás következett ami visszafelé elég félelmetesnek tűnt azonnal megakadt a nyelvem.
-Mivan már?Jössz vagy nem?-sietetett a törpe majd nekem dobott egy üreg colás flakont
-Jövök,csak ...tériszonyom van..-remegtem az ablakpárkányon
-Gyerünk,nem fogsz leesni,ha fel tudtál jönni le is tudsz!-ez nem tudom hogy gúny vagy bíztatás volt de jól esett,ügyetlenül kezdtem lépkedni le az apróbb kiállásokon amikor megcsúztam és elkezdtem lezuhanni,megint itt a vég gondoltam és sikítás nélkül sodrodtam,mikor a föld felé közeledtem már elmondtam a napi imát és gondoltam a hugomra a családomra,meg a nekem fontos emberekre,már e is csuktam a szemem,megjelent az a fehér köd ami akkor jelent meg amikor Debora leütött,a világ megszűnt megint,megállás nélkül lebegtem a mindenségben amikor éreztem valamit,gondoltam belecsapódtam a földbe ,de amikor kisebb lépteket hallottam kezdtem megnyugodni.Mikor a végtagjaim megint megelevenedtek és elkezdtem kis rúgásokat kezdeményezni,éreztem hogy a levegőben vagyok,mi történ csak nem  fenn akadtam egy fán?!Kis résre nyitottam a szemem és akkor láttam meg az igazi csodát.Valaki tartott a kezében és úgy sétált,olyan romantikus hangulatom lett hirtelen,teljesen elérzékenyültem,gondoltam megnézem ki ez a lovag aki így elkapott,biztos álmodom Otani volt az...ilyedten rázogattam a fejem jobbra-balra de még mindig ott volt a srác én meg a kezeiben
-Mi vagy te egy agyi bolond hogy rázogatod a fejed mint egy kómás idegbeteg?-nézett le a fiú rám,kissé bunkó stílusa az adott volt de nekem tetszett ettől volt számomra a tökély

-Nem..-suttogtam halkan
-Most meg mit érzékenyülsz el...hagytalak volna kinyomulni?-förmedt rám a fiú
-Gondolom nem...de köszi hogy elkaptál-kezdtem ébredezni és akkor a fiú azonnal le is rakott
A fiú csak egy halk szivesen-t nyögött ki majd csatlakozott a többiekhez.Nobuék is ott álltak adva a szokásos nyálazós arcukat.
-Mi volt?Mi volt?-kérdezte Nobu mint valami rajongó egy koncertkor
-Semmi..csak megbotlottam ő meg elkapott..-pirultam mint a vadrózsa a réten
-Te!-hallottam meg a hugicám hangját
-Hugi!-omlottam a karjába
-Majdnem tönkrevágtad az álmaimat!Hogy képzelted?-a két sárga szempár egyenesen az enyébe mélyedt ,sokkot kaptam mert nem volt tudtomra hogy milyen álma van neki
-Milyen álom?Mivan?-hőköltem vissza
-Mondtam hogy pon-pon lány akarok lenni...és ha te lecseszted volna a ,,küldetésedet,, tuti nem vettek volna fel!
-Hugi..nekem ezt meg kellett csinálnom így szabad utam van..
-Mihez van szabad utad?!Téged mindig csak Otani érdekel!-vágta be a durcit
-Nem is igaz...-tagadtam közben tudtam hogy igaz,átlátszó voltam nagyon de megért egy próbát
-Ne hazudj...engem nem etetsz meg ezzel...ma vagy 15 éves...azt hittem hogy ma nem lesz vitánk ...de tévedtem-sarkon fordult majd elment
Lehet igaza van hogy kissé túlzásba viszem az Otani iránt érzett érzelmeimet...de szeretem és nemtudom megváltoztatni az érzéseimet!
Folyt.köv.

Délután odasettenkedtem Fruzsináék házához,és benéztem az ablakon.Nagyban folyt a készülődés és ,,csicskák,, száza valósította meg a királynőcske álmait.Döbbenve néztem végig hogy ez a sok ember mennyit tesz ennek a ribinek.Gyorsan lehúztam a fejem mert odajött egy nő.Hozta a hatalmas tortát és a süteményeket szép sorjában.
-Komolyan..-morogtam magamban-Pont ennek van meg mindene,nekem meg még szüleim sincsenek!-háborogtam
Hirtelen a telefonom csörgése verte fel a képzeletem.Riadtan szedtem ki és olvasgattam az üzit.Mikor két kézzel akartam megfogni a telelfont,megfeledkeztem róla hogy egy ablakpárkányon állok.Eszméletvesztve kapálóztam hogy vissza szerezzem az egyensúlyomat.Mikor sikerült elkapnom az ablak kis részét,erölködve húztam magam vissza a biztonságba.
-Ez is meleg helyzet volt..-szuszogtam megkönnyebűlve majd beugrottam az ablakon
A házuk olyan volt mint egy lakosztály vagy egy királyi trónterem.Emberek sokasága vette körbe az épületet így könnyű volt egybe vegyülni.Közben előkotorásztam a telefonom és megnéztem az időt.2:55 volt..volt még kemény 5 percem lejutni innen és feltűnés nélkül tönkrevágni a party-t
Mint egy nindzsa úgy vágtáztam végig a szobákon.
-Álljon csak meg!-fogott meg a kabátomnál fogva egy ismeretlen alak-Maga a kisegítő,menjen és segítsen az embereknek és ne itt henyéljen!
-Hú,de jó..-húztam fel magam,így hogy fogom tönkrevágni a bulit,mondjuk  ha a jó részét vesszük ez még be is jöhet...átlátszó mosollyal az arcomon sorakoztam fel a segítők mögé.Mindegyik kezébe 4 csomag kroasszont és 1 doboz teasütit adtak.Amit én kaptam sütit azt azzal a lendülettel amikor nem figyeltek kihajítottam az ablakon.Megint sorba álltam és újabb csomagokat hajítottam ki az ablakon amit alatt egy nagy kuka volt.Elkéregettem a többi segítőtől a sütiket azzal az indokkal hogy engem kértek meg rá hogy elvigyem a megfelelő helyre,persze ennek egytől egyig az összes idióta e is dőlt..
-Mostmár csak ki kell dobnom a sütiket...-sóhajtoztam,pont 3:15 volt amire ,,végeztem,, és lemehettem,hatalmas tömeg volt de Otanit és a fiú bandát nem láttam közöttük.

*Otthon éppen Nobu olvasgatta a napi szépségmagazint amikor csöngetés hallatszott.
Nagy nehezen kivánszorgott majd ajtót nyitott az érkezőknek.
-Szia Drágám!-ugrott a nyakába Viktor és milyen meglepő Otani is mögötte toporzékolt
-Szia!Hát,ti?-nézett sokkosan Nobu azonnal a kis akciómra gondolva
-Mi a baj drágám?Azt hittem örülsz ha átjövünk még Otanit is elhoztam..-suttogta a végét Nobu fülébe
-Én örülök csak ....-Nobu magába nézve majdnem sokkot kapott mert arra gondolt hogy pont most buktam le a tervemmel
-Csak?-fordult meg Otani is
-Pau nincs itthon..
-Akkor meg hol a fenébe van az a trollface?-háborodott fel 
-Fruzsina buliján..-nyögte ki Nobu majd esedezve Korinra nézett
-Mégis hogy engedhetted el,mondtam este hogy rossz ötlet,nem?-tört rá Korin*

Eközben én még mindig a hatalmas ember rajt bámultam és kutattam a többiek után.
-Hol vannak ezek..-sutyorogtam
Reménytelennek hittem a mostani helyzetet is,csak velem történhet ilyesmi,most szétroncsolom a bulit de semmi értelme nem lesz és pont a szülinapomon szarakodok ilyenekkel.A fejem szinte rózsa vörös lett és majd szét robbantam amikor egy kiáltozó hang verte fel a csöndet a tömegben.
-Hol vannak a sütik?-nyavalygott Fruzsina majd kutakodva lökte arréb az embereket
-Nem tudom,lányom én megbíztam a segítőket vele!-mentegetőzött az édesapja
Belegondolva nekem még sose volt bulim,sőt még apával sem töltöttem együtt egy szép délutánt...
-Apa!-sikítozott a szőke lány-Engem nem érdekel de kerítsd elő a sütiket!-hisztériázott
Az apja mint valami katona egyenesbe vágta magát és elrohant a telefonhoz,asszem újra akcióba lendülhetek.10 percel később hatalmas teherautók álldogáltak a ház előtt.Minden féle édeséggel voltak megtömve és a szorgos cipekedő emberek hozogatták be azokat is.Megint lerohantam és ügyembe kerítettem pár dobozt amit szépen elhelyeztem a leg nem láthatóbb helyen.Ez be is vált egy idő után,Fruzsina nyavalyogva ordított az anyjának is aki rögtön előhívta a segítőket.
-Milyen munka ez balfácánok?Kerítsék elő azokat a nyomorult süteményeket vagy nem fizetek egy fillért sem!-gorombult be az anyja és nekivágott egy konyha ruhát a sok haszontalannak-Itt van..ezzel meg takarítsanak fel,úgy néz ki ez a lakás maguk miatt mint valami szemétdomb!
Sikerült a tervem már csak a party hangulatot kell tönkretennem és mehetek haza!

*-Én próbáltam itt tartani!-mentegetőzött a sok ellenséges szempár hatására Nobu
-Te és a mentegetőzésed!-fordult el Korin majd eszeveszett gondolkodásba kezdett-Valahogy ki kell hoznunk onnan!-vágott egy hatalmasat az asztalra,a zajra a kishugom is kirohant egy szál pólóban és rövid gatyában
-Dörög az ég?-nevette el magát
-Nem..nem dörög az ég..-komolyodott el Korin majd Nobu felé fordult-Mikor induljunk?
-Nem tudom...de minnél hamarabb ez a hülye bajba sorolhatja magát..
-Hova mentek?-értelenkedett a hugom közben
-A nővéred tönkre akar tenni egy party-t..
-Mi?!Miért...csak nem Fruzsina buliját,ha az tönkreteszi engem tuti nem vesz be a pon-pon csapatba!-háborodott fel a hugom is*

Nem értettem hogy most mi van...mindenki bulizik és a tönkretett sütik és kihajígált muffinok nem hatnak semmit sem.Más tervet kell kieszelnem,nem messze volt a konnektor amibe a rádió adaptere és egyéb hálózatai voltak bekötbe,gyorsan beosontam a konyhába ami teljesen kihalt volt és kihoztam ez kést amivel elvághatom a sok zsínort.Nyisszantottam rajta egyet kettőt és a zene meg is szűnt.Kérdően nézelődtek a diákok hogy mi lett a zenével.Én fel siettem az emeltre és a kést visszahelyeztem a helyére.Egy rózsaszín ajtós szobát pillantottam meg,furdallt a kíváncsiság ezért benyitottam.Minden olyan volt benne mint egy hercegnői lakosztály...bizonytalan lépésekkel indultam meg a hatalmas szobában..hirtelen lépések hallatszottak ezért gyorsan bebújtam az ágy alá
-Ezt nem hiszem el!-jött be sértődve Fruzsina
-Ki tehette ezt?-jött be az ajtón másik két hasonló jellegű barátnője
-Nemtudom,nincs ellenségem...vagy riválisom talán még is van..-tűnődött el-Most hogy lekoptattam a Debora lányt mostmár csak a kis Paulinácskát kell kitörlönm és a célvonalban leszek!-nevetett gonoszan
-És ha ő áll a dolgok mögött?
-Dehogy,őt meg sem hívtam..meg amúgy is mi ő pókember hogy csak beugrik az ablakomon?-förmedt rájuk
Képzeld el..az vagyok..-kuncogtam
-Mi ez a nevetés,csak nem nevetni merészeltek rajtam?-mérgesededtt be barátnőire
-Nem!Dehogy...
-Gyertek!Van pár elintézni valóm!
Kivonultak a szobából így enyém voplt a pálya,amíg vissza nem tolják a képüket ki kell derítenem pár izgató dolgot.Izgatottan kotorászni kezdten a fiókjában megtaláltam a titkos naplóját.
-Ah..ezt nem szabad kinyitnom!De..mégis..-repesve vártam hogy belekutakodjak ennek a ribinek a dolgaiba
Az első bejegyzés:Megérkeztem a suliba..megismerkedtem bla-bla miért nem ír valami szaftos dolgokat?!Lapozgattam tovább a naplót,mikor a szivecskékkel teli oldalra tévedtem:Beleszerettem egy fiúba,a neve Otani...-a többit már nem is olvastam el csak visszadobtam a helyére,nem vagyok kíváncsi arra hogy más hogy isteníti Otanit...
Kivártam a pillanatot és kirohantam a szobából már csak a partyhangulatot kell tönkre vágnom,érdekes egy móka lesz látom előre...mellettem egy hatalmas tortát vonszoltak a segítők..megláttam a fényt az ötletben és azonnal,,segíteni,, kezdtem nekik ,kicsit még lögdöstem is a tortát,Fruzsina újabb balszerencséjére a torta alatt állt,és a meglökött torta pont a nyakába zúdúlt.Én gyorsan betotyogtam a szemközti szobába,így úgy látszott mint ha a segítők öntötték volna rá..mindenki rajta nevetett ,titokban még én is halálra nevettem magam az öltöző kabinban...
Folyt.köv.
 

Mikor este jól kiröhögtük magunkat az akkora alakításunkon és kitessékeltük a srácot az ajtón,eszembe jutott a szülinapom.Nem származom valami gazdag családból ezért nem is szoktuk megünnepelni,max. kapok rá egy csokit vagy ilyesmi kis ajándékot.A mostanira sem vágyom nagyobb ajándékra de ha nagyobb értékű lesz annak én csak örülni fogok.
-Mindjárt itt lesz a szülinapom!-tereltem el az elég perverz témát ami Korin nem hagyott nyugodni
-Tényleg?Mikor lesz?-emelték fel mind2-en a fejüket hiszen eddig nem is tudták hogy lesz mostanában szülinapom
-2nap múlva!
-Az  mindjárt ittvan,te lány!Hány éves is leszel?15?-Korin derűsen a naptárat nézegette miközben Nobu próbált lefoglalni az ügyetlennek mondható kérdéseivel
-Igen,15 leszek....-sóhajtottam majd bementem felkelteni a hugomat
-Mit vegyünk neki?-fordult meg sokkolva Nobu
-Lehet,egy bulinak örülne a legjobban!-lapozgatta tovább a naptárt Korin-Jobb lett volna ha hamarabb szól mert így nem biztos hogy mindenki rá ér vasárnap...
-Megvan az ajándék ötlet!-ugrott fel újabb fura ötletével Nobu
-Ha olyan mint a múltkori...akkor hagyjuk.
-Nem!Bekellene csomagolni Otanit és elhozni,az ajándék lenne neki nem igaz?
-Mondtam hogy hülye ötletekre nem vagyok kíváncsi!-mordult rá majd vett egy mély levegőt
-Ez nem is az..-nyöszörgött Nobu majd egy újságot vágott hozzá
Az újságon egy buli szerűség volt rajta,és pont vasárnap,és ki rendezi pont Fruzsina....Korin kezébe kapta az újságot és berohant a szobába
-Paulina!Te elmondtad Fruzsinának mikor van a szülinapod?
-Hát..egyszer kérdezte,és gondoltam illik válaszolni ezért elmondtam...
-Csak azért mert ő pont vasárnap szervezi a buliját!-fejezte be a mondatot-És elég fura hogy pont vasárnap...
Megint szívszorítást éreztem...megint egy újabb lány ki akar velem tolni,akiről megint azt hittem hogy normális...megint tőrbe csaltak,átvertek,némán áltam egy darabig majd megfogtam a papírt ,összegyűrtem majd elhajítottam ami pont a kukában landolt.Mostmár a lelkemet is átszúrta a sötétség,a gonoszság és az öklömet szorítva kiabáltam hogy vissza fogom adni!,felkeltem majd kirohantam.
Persze Nobu és Korin azonnal utánam rohant,az ébredező hugom pedig halott nézéssel bámult.Sokra ugyan nem mentemk hogy utánam jöttek mert már kezdtem eltervelni hogy teszem most ÉN tönkre a másik buliját,ha így állunk akkor legyen,ahogy Debora mondaná:Ha egy pasiért megy a háború,akkor nincsenek szabályok!-ehez törekedtem most én is,minnél jobban elszúrom Fruzsina buliját annál jobban esélyes leszek majd a nyerésre.Igazi kisördög bújt belém ,de most az egyszer jó érdekért teszem...
Mára semmi különöset nem terveztem,inkább csak készültem a ,,Nagy Napra,, persze közben legalább 100-an írtak face-n hogy,,Jól vagy?,, és ,,Minden rendben?,, és hasonló jellegű üziket.Örültem hogy legalább páran érdeklődnek irántam,bárcsak így lenne ez Otanival is...
Az egész napomat végig ültem ,fájó sebeimet borogattam és kötözgettem a kezemet.Korin még a hálóból is csak Wc-ni engedett ki.Vasárnap mikor felkeltem egy hatalmas torta és a 2 barátnőm és nem kifelejtve a hugom állt az ágy mellett,és énekelték a szülinapi daljukat.Korin szerint a papíron jelzett időpont 3 óra volt így nekikezdtem készülődni,csak egy kis gond is akadt közben.Hogy fogok oda eljutni?És hogy fogok bejutni a házba?...ezeken majd ráérek akkor gondolkozni főleg az utóbbin mikor már ott leszek...de addig is hajrá smink és rúzs!

Nagy gondolkozás után,behívtam a szobámba hogy nézzünk meg egy filmet vagy valami,szerencsétlen még semmit sem mondott már rohant be a szobámba és az ágyon kötött ki..tényleg elég fáradt lehet...bekapcsoltam a Tv-t és egy daraig néztük míg a törpe be nem aludt,nem tudtam vele nagyon mit kezdeni ezért elkezdtem simogatni,tudom nem a legjobb ötlet de megerőszakolni nem akarom..lassan az este is beköszönött és Nobuék is betoppantak egy idő után.
-Hellósztok!-intettem nekik jelezve hogy jöjjenek de gyorsan,ők így is cselekedtek
-Jesszus,a törpe bealudt!-síkított fel Nobu
-Shh!Alszik..és ha alszik nem okoz bajt a házban!-csöndesítette Korin
-De hagyjuk hogy itt aludjon??-kérdeztem nagy szemekkel
-Ja..más választásunk úgy sincs..
-De azért gyertek csak!Tanácskozzunk..-húzott el minket Korin
30 perces susmogás és eredménytelen veszekedés után,úgy egyeztünk meg hogy ittaludhat holnap úgyis péntek és az igazgatóság szünetet rendelt ki.
-Tök cuki feje van!-tapogattam a fiú fejét 
-Ne a fejét tapogassad..van ott ami többet ér!-kacsintott Nobu
-Nobu,elég a perverzkedésből!-szólt rá Korin
-Ez nem perverzkedés..egyszer úgyis..
-Elég..-szóltam közbe mert elég ronda szót akart mondani
-Kettesben hagyunk titeket,de mindjárt jövünk,addig elbeszélek a fejével!-húzta magával Nobut Korin
Heves vágyakat éreztem de tudtában hogy mindjárt bejönnek Nobuék és ha meglátják hogy rámászom Otanira akkor bizony lesz nagy tudtam én Nou részéről...de mégis mit törődöm vele,ijedten rázogattam a fiút hogy kelljen már fel..persze egy idő után felkapta a fejét, és dühösen vont kérdőre hogy miért hagytam elaludni,épp kelt fel mikor én megragadtam,és nem a gatyáját rántottam le...de azt..ott állt boxerben előttem és pont akkor jött be Korin és Nobu a colával és chipssel
-Jesszus!Nekem pasim van,nem nézhetek alsógatyás fiúkat!-fordult el Nobu-De most tehetünk kivételt..
-Mégis mi folyik itt?-vont kérdőre minket Korin is
-Ez az idióta lerántotta a gatyám!-panaszkodott Otani persze ez kicsit kétértelmű volt..
-Ohh...szóval kettesben akartok lennei,jól van itt hagyunk!-Nobu épp fordult amikor Korin elkapta a kezét
-Nem mész te sehova!
-Folytathatjátok közben amit elkezdtetek,csak éppen Korinka nem akar kimenni,de megoldom!-nem is tétovázott Nobu azonnal tolni kezdte kifelé
-Mi?!Mi a szart csináltál te troll?!-vetette rám szikrázó szemeit a fiú miközben felhúzta a gatyáját
-Ott egy bogár!-mondtam persze csak hazugságból és viccből megint leakartam húzni a fiú gatyáját...de mást is lehúztam...
-Ez már tényleg sok nekem!-döbbent meg Korin-Kitől tanulod ezt a perverzséget,talán nem Nobutól?
-De tőlem tanulja,én vagyok a tanítója!-kacarászott
 

Már egy ideje nem kommunikáltam Otanival ami kissé aggasztott.Talán a csütörtöki vallomásomom akadt ki ennyire,ezt csak akkor tudhatom meg ha megvárom a suli előtt...nem lehet baj belőle.
-Na,most szépen leülök és megvárom!-gondoltam majd leülltem pont arra a betonra ahova Fruzsina ült ,tényleg Fruzsina vele már nem beszéltem 1 napja...lehet köze volt a tegnapi dolgokhoz..
-Otani!-ordítottam a fiúnak aki kissé dühös volt
-Mivan,troll?-válaszolt bunkón majd megállt-Siess a mondandóddal mert mennem kell!
-Most meg mi bajod?
-Oh,semmi...csak ugye az édes ,drága Fruzsikád is rámkattant..
-Én nem tehetek róla..én annyit kértem hogy..
-Hogy?Mit kértél tőle,te szerencsétlen?-támadott le mindenki előtt
-Semmit,csak egy apróságot..de mind1 nem számít..
-De igen!Számít..nyögd ki!
Épp akkor jelent meg a farmerdzsekis Fruzsina,látta a mi kis gyülekezésünket és gondolja ,,benéz,, egy kicsit.
-Oh,szóval itt vagy Otani!Téged kerestelek!
-Ettől tartottam..-motyogta bosszúsan a fiú
-Ja te is itt vagy?Szia Paulina!-szinte olyan stílusban beszélt velem mint máskor Debora,talán neki is van egy árnyoldala
-Szia...
-Olyan egyhangú vagy Pau,valami baj van?-kérdezte kényes hangon
Nincs...nincs semmi baj...csak zavar a stílusod-gondoltam 
-Nincs semmi baj...
-Oksi,ahogy gondolod!Na én mentem ,puszi!-ezzel el is ment,furább lett mint hittem
-Ez a lány hülyébb mint hittem!-szörnyedt el Otani majd elindult
-Várj!Nem fejeztem be amit mondani akartam,sőt el sem kezdtem!
-Mit akarsz?
-Nem jönnél át ma..vagy holnap?-pirultam el egy kicsit
-Ja..mikor?
-Ma ráérsz?
-Ja..
-Akkor gyere 3-ra!
-Ok,na csá!Mennem kell!
Nobu rohant oda hirtelen Korinnal
-Miről beszéltetek ilyen kellemes hangulatban?-adta a nyálasat-Csak nem..?
-Meghívtam hozzánk,éa belegyezett
-Az jó!És hány órakkor jön?
-3-ra jön én indulok is haza,mert mindjárt 3!-gyorsan siettem a fájdalmam ellenére is hogy elérjem a buszt ami a házjnktól nem messze rakna le
Kinyitottam az ajtót és rohantam elpakolni a hugom cuccait az asztalról,rendet raktam a szobámba és helyre raktam az edényeket a konyhában.
-Végre kész!-szuszogtam megkönnyebűlten
Épp kopogtak az ajtón én meg próbáltam adni a konyhaangyalt
-Szia!-húztam mosolyba a szám
-Csá!
Még egy darabig álltunk aztán türelmetlenül rám szólt
-Beengedsz még ma?
-Ja,persze gyere csak!
Leülltünk és persze először vitába keveredtünk megint ami jó egy óráig elhúzódott aztán persze rátértünk a tanulásra és a leckékre....lehet nekem kellene lépnem valamit..gondoltam megemlítem hogy mindjárt itt lesz a szülinapom,ami már csak 3 nap de erre ő csak egy egyszerű bólintással felelt..elég lehangolt volt,én meg nemtudtam ellene mit tenni,jobbat kell kitalálnom...

Levegőt kapkodva küzdöttem a fehér mindenséggel.Végül áttörtem magam rajta és ügyetlen kezem megérintett valamit.Ijedten húztam vissza majd kis résre kinyitottam a szemem hogy hol vagyok,és hogy élek e még.Homályos világ borította el a látáskörömet,miből megészleltem hogy nem is álltam sziklán hanem csak álmodtam...hirtelen egy idő után tapintásokat éreztem a testemen és erős rázások keltettek fel a ,,kóma,, alól.
-Élsz még,troll?-ismerős hang szólított meg a maga módján
-Húzz arréb törpe!-marakodott vele egy másik hang ,én eszméletvesztve feküdtem a lehetetlen tengerén,nemtudtam hol vagyok és mi történik...
Egyszer csak megjelent egy kép ahol Debora az iskola szépe és én a vagyok a szeméttakarító..és az igazgató és a diákok rajtam röhögnek..és ha még ez nem lenne elég Otani is ott van Debora karjaiban.Rémülten próbáltam elhesegetni álmaim képét,és próbáltam beverni a rózsaszín hajú lánynak de a kép egyre távolabb és távolabb ment és én meg maradtam lenn...reménytelennek éreztem az életem,anyámról nem hallottam mostanában semmit..apámat azt sem tudom hol van,és egyfolytában csak piszkálnak,az életem maga a CSŐD!!Csukott szememen könnyek folytak ki,és szipogásom törte fel a csendet.
-Él!-kiabálták akik körülöttem álltak eddig ideges állapotban
Nem törődtem az emberekkel csak a jelenlegi állapotomban,anyámat akartam és azt akartam hogy átöleljen..de amit én kérek az nem teljesül soha..a soha szó vízhangzott a fejembe majd a fény egyre nagyobb lett majd bejött minden kép és láttam újra mindenkit és mindent.
-Élsz még?Jól vagy?-rázogatott ijedten Nobu,Korin is utat tört 
magának a sok ,,néző,, között majd erősen átkarolt
-Jól vagy?Minden rendben?-kérdezte amint leüllt 
-Mi t..történt?-csak ennyit tudtam kinyögni mikor egy hatalmas zaj hallatszott,ami csak volt bennem erő mind elúszott de próbáltam a fejem a zaj irányába fordítani.
-Te!Ha valami baja lett volna?-homályos látásom most nem vált hasznomra ,csak egy törpe méretű fiút és egy azonos cm-ű lány láttam,szeme törölgettem hátha jobban látok,mikor kivilágosodott minden újra,láttam hogy Otani készül ,,földbe gyepálni,, Deborát..
Kezemmel elkezdtem húzgálni Nobu pulóverét.A lány sokkos arckifejezéssel nézett hátra rám,és mosolyogni kezdett.
-Mi történik itt?Mondjátok már meg...-nyögtem ki 
-Debora fejen ütött valamivel..és te meg elájultál,és ahogy látod most megkapja a magáét..-a végét Nobu ördögi kacajjal mondta,amitől engem átrázott a hideg,és feltámaszkodtam
-Otani!-kiabáltam oda a dühöngő fiúnak-Hagyd békén..-sóhajtottam majd felálltam
Döbbenten nézett rám az a 150 ember aki épp ott volt,miért védem meg ezt a ribancot..ha éppen nekem tett kárt..
-Te teljesen meghibbantál?-förmedt rám a fiú-Ez majdnem kinyírt téged!
-Lehet hogy meghibbantam..de én annak a híve vagyok hogy szóban intézem el az ilyen embereket..-vetettem égető pillantást a könnyező Deborára,már éppen fel is készült az ütésre,jobbra pillantottam majd vérző kezemet átfogtam.-Debora..nemtudom mit ártottam neked de nem hittem hogy ilyenre képes vagy...-közelebb léptem bicegve a lányhoz-Neked mindened megvan ellentétben velem...nincsenek szüleim,legalábbis nem tudom hol vannak...nem vagyok gazdag vagyonilag,és hiába mondod rám hogy ribi vagyok és egy senkiházi kurva..egy dologban még is én vagyok a jobb...a barátaim szeretnek engem és nem teszem tönkre az életüket ahogy te csináltad,ha már itt van szinte az egész suli,igenis igazak a pletykák tetszik Otani..és tőlem mondhatsz nekem bármit hogy te mennyire imádod,de én tűzbe tenném a kezem is érte,amit ez a barom nem értékel!Nem tudom mit kapsz ezért de én nem akarok ellened lenni,és remélem megérted ezt....-miután elszavaltam ezeket a szavakat,síri csönd lett,volt aki meghatódott,Otani lefagyott mint a jég, a barátaim örömükben sírtak..és még ezerféle szó..nem lehet kifejezni ezt,10 perccel később miután a tömeg szétvonult Debora szólalt meg
-Paulina most ismertelek ki igazán...azt hittem te is egy olyan lány vagy aki mindig kényeskedik és amit eldönt az úgy is lesz,megértem amit mondasz és elhiszem ha nem akarsz megbocsátani nekem de legalább annyira hallgass meg ...sajnálom!Most tényleg túlzásokba estem..-sírdogált a lány 
-Túlzásokba ...mi...-sóhajtoztak gúnyosan a barátaim
-Elmennétek kérlek?Meg tudom oldani ezt egyedül is..
-Ahogy akarod..-mondta Nobu majd elmentek
-Elfogadom a bocsánat kérésedet...nem vagyok haragtartó fajta,de minden bizonnyal egy ideig kerüljük egymást...én szerettem volna a barátnőd lenni..de te ellenségesen nyílvánultál felém a koncerten történtek után...nem csókoltam meg Otanit akkor..lehet szerelmes vagyok belé de ha nincs okomra,soha nem gázolok bele más életébe..nem hittem hogy ilyen vagy,de minden emberben lehet valami új!-könnycseppek csordultak ki a szemeből mert a kezem nagyon vérzett,alig tudtam tartani és a másik kezem is tiszta vér volt tőle..sietve kerestem az iskolai ápolónőt aki be is gipszelte a kezem...a második órán mégis olyan történt amire számítottam...
-Paulina Robers!Mi az a kötés a kezén!-vont szóra a tanárnő miközben a dolgozatokat javította a másik osztálynak
-Ööö..-tétováztam, egy darabig de Debora hirtelen felállt
-Én tettem azt a kezével,tanárnő!-ismerte be a lány lesütött fejjel,mindenki meghőkölt majd a tanárnő rácsapott az asztalra
-És ezt mikor szándékozta mondani ,kérem?!Azonnal adja ide az ellenőrőjét,úszott az évvégi kitűnő jegye!-vette el szélsebesen atz ellenőzőjét amit odanyújtott neki
Ez után a lány mindenhová szégyenben járt az egész iskolában.Mindenki aki mellett elhaladt azonnal susmogni és suttogni kezdett a háta mögött.Most megéreszte milyen volt nekem a régi sulimban,erről letérve én lettem az iskola újabb témája persze jó oldalról.Mindenki azt kérdezgette milyen volt ,fájt e?Még fotót is készítettek ....de hogy minek..délután kissé bicegve haladtam fel az emeletre a házunkhoz.Ott a hugom döbbenten ugrott oda hozzám.
-Hallottam hogy mi történt!Esküszöm beverek annak a..
-Hagyd..letárgyaltam vele..
-És?Megverted?Kirúgták?Mit kapott?
-Egy igazgatóit kapott,meg behívták az apját..akinek ki kellett fizetnie a kezelésemet
-Az túl kevés bűntetés..-rázta a fejét a hugom
-Hidd el ,nem kevés..
Fájó lábamat rátettem az egyik székre,és hátradőltem.Élveztem a szünetet ugyanis nem kell mennem suliba 5 hétig..kész unalom lesz,de legalább nem kelle tanulnom de pótolnom majd mint az állat..
-Mi a baj?Örülnöd kellene hogy addig lehetsz fenn ameddig akarsz..-duzzogott sértődve a hugom
-De legalább nem vagy ,helyhez kötve!
-Az igaz..-nevetett
Az estém unalmasnak bizonyult...nem volt semmi jó  a Tv-ben csak pankráció,talán részt kellene vennem egy ilyen sportágban.
-Minek örülsz ennyire?-toppant be a kajával Korin
-Karatézni fogok..
-Ajj..Pau,hagyd az őrült ötleteidet,főleg most..-passzolt le majd kiment

A lány még előhalászta élénkpiros rúzsát és bekente vele ajkait.Csábitó léptekkel közelítette meg prédáját és magassarkújában kopogtatni kezdte a földet.A préda semmit sem sejtve állt a folyosó végén a ,,sötét oldalon,,.A híres sötét oldalon annyira sötétség van egy legenda szerint hogy ott szoktak ölelkezni a párok mert a sötéség miatt nem buknak le...ezt kihasználva akarta beterelni prédáját a sötét mélységbe.De előtte beadta a szimpi ,csábító kislányt..
-Szia szépfiú!-simította végig a fiú vállán a kezét..lassan..és még lassabban..
-Szia..-hátrált meg a simogatástól a fiú
-Ne félj kicsim..tőlem nem kell félni!-járta körbe csábító szempillarebegtetéssel 
De azthitte hogy Otani hülye mint egy kődarab,de kiderült hogy mégsem annyira az..
-Ha azért jöttél hogy magadba bolodíts..és azt mond hogy beszéljek Paulinával,felesleges mert tudok magamtól is beszélni vele,amúgy is nem érdekel! oltotta le a lányt aki sokkos tekintetével elárulta hogy ez volt az első hogy leoltották
-Te ezt honnan tudod..vagyis miről beszélsz?!-tagadta a lány
-Ezzel a tekintettel még sírt is áshatnál..-fordult meg a srác de mögötte álltam én..
-Otani..-nyögtem kélyesen majd elindultam sírva,nem hittem hogy valaha ilyet hallok..
-Paulina!Várj!-kiabált utánam a lovagom,de én csak rohantam és rohantam megszűnt a világ amiben eddig éltem,egy üres tanterem mellett álltam és lerogyodtam
-Én szerencsétlen..hogy is gondolhattam hogy szeret..-sírdogáltam
Halkan üldögéltem míg egy kisebb árnyék jött oda hozzám
-Szóval itt vagy totemoszlop!-guggolt le mellém 
-Hagyj békén,nem érdekellek akkor meg minek jössz utánam?-játszottam a durcis kislányt
-Most meg mit játszod itt az agyadat!
-Te játszod itt a nehezen megkaphatót!-álltam fel majd letöröltem a könnycseppeket a szemem széléről-Még mindig nem jut eszedbe az az éjszaka amikor a szobámban ébredtél?-vettem elő egy zsepkendőt
-Ja,de...éppen egy sört ittam benn a szobádban amikor felkeltem amikor megláttam egy szöszt a hajadban de amikor ki akartam venni beájultam ennyire emlékszem..
-Szösz..-szörnyedtem el ettől a szótól is
-Igen,egy szösz..-ismételgette 
-Milyen egy furcsa egy ember vagy!-löktem arréb
-Mivan?Mit tettem már megint,idióta troll...???
-Te nem a szöszt vetted le az hajamról,te idióta...hanem megcsókoltál..
-Jajj most komolyan megint jössz ezzel a dumával?-halványodott el a fiú,fehér 
lett -mint a fal
-Ez nem egy duma,tényleg ez történt!
-Hiszem ha látom..-kacagott majd épp megfordult volna amikor én..
Hiszem ha látom..ez a gondolat törte fel az elmém...akkor most meglátod te köcsög,megragadtam a fiút és magamhoz húztam ,és megcsókoltam.Forró érzés töltött el,de el is nyomtam magamtól
-Mi volt ez?!-akadt ki majd elesett és a földön kötött ki
-Én annyira próbálkoztam,mindent megtettem hogy jelentsek neked valamit...erre te azt mondod hogy nem érdekellek,te idióta!-löktem arréb majd kirohantam a teremből
Az arcomat ismét könnycseppek száza terítette be.Útközben nekimentem valakinek és még elnézést sem kértem tőle..rohamosan futottam de hogy minek azt nem tudom...lassan azt mondom nincs értelme hogy éljek..egy magas sziklához futottam..fura gondolatok kavarogtak bennem,ha levetem innen magam a hugomnak senkije sem marad..ha pedig élek akkor ez az idióta törpe a véremet fogja szívni még egy jó pár évig,ijedten hátráltam vissza még a gondolattól is..miközben hátráltam megbotlottam és hátraestem,miközben estem hátra még annyira volt időm gondolni hogy most meghalok..megjelent előttem egy fehér világ ez már rosszat jelenthet,nem éreztem a karjaimat és a lábam csak zsibbadt de nem tudtam mozgatni..lassan már a testem is mozgásképtelenné vált akármilyen álom ez vagy világ ki akarok tőrni belőle..!